Leszokni a húslevesről
Tartalom
Brecz Judit Anyukánk és nagymamánk tuti lehabozza a hétvégi húslevest.
De tényleg így van? Nyomoztunk kicsit. Húslevest gyakran készítünk a szerkesztőségből.
Van köztünk, aki anyaként, a családnak főzi a húslevesek húslevesét - a marhacsontból és -húsból, hosszú órákig lassú tűzön gyöngyöző, szigorúan aranysárga marhahúslevest.
És persze vannak a csirkehúslevesesek, ami jóval gyorsabb, olcsóbb is, sokunk pedig még pluszban ázsiai irányba is elviszi a receptet, és például chilivel, gyömbérrel, szójaszósszal bonyolít.
A hab nem más, mint kicsapódott fehérje. Akkor leszokni a húslevesről meg, ha a húst hideg vízbe teszik, majd főzni kezdik, így a húsban lévő fehérjék és ásványi sók a vízbe jutnak.
A NEMHABOZÓK "értékes tápanyagok mennek kárba", illetve "felesleges" A legutóbbi csirkefarhátas-szárnyas-zöldséges húslevesemnél egy valaha szakácsképző középsulit kijárt kedves ismerősöm felszólalt, miszerint - bár ők is így tanulták -szerinte simán kihagyható, mert "csak" esztétikailag fontos, viszont cserébe csomó tápanyag és fűszer megy a levesbe hahaha leszűrjük a habot - ő simán belekeveri, és hagyja leülepedni az aljára.
Ezt a véleményt egyébként nem egy netes háziasszony-vélemény is megerősítette. Leülepszik a leves aljára, így a levesünk nem lesz zavaros.
Az én jól bevált egyéni gyakorlatom az, hogy a levescsontot főzés előtt órákig áztatom, ill.